A drámapedagógia alkalmazásával a dráma és a színház eszközrendszerének segítségével, folyamatos együttlét során nevelünk sérült felnőtteket. Ebben a tevékenységben sohasem az esetlegesen létrejött produkció és nem annak művészi kivitelezettsége az elsődleges, hanem maga a nevelési folyamat. A drámajátékok, szerepvállaló játékok, szituációs és improvizációs játékok fontosak a kommunikációs jártasságok alakításához. A tapasztalatunk az, hogy a gyakorlatok és játékok indokolt helyen történő használata csodákat tehet.  A résztvevőkben bizalmat ébreszt a többiek és a drámafoglalkozás iránt, legmélyebb érzéseiket, ösztöneiket érintheti, a mindennapi életük során háttérbe szorított képességeiket működésbe, mozgásba hozhatja.

A gyakorlatoknak bizalomerősítő szerepük van, és módot adnak arra is, hogy a résztvevők a rejtett, a (mindennapi életben nem alkalmazott) adottságaikat, készségeiket is megmozgassák. A gyakorlatok mindegyike pedagógia szempontból is értelmezhető: koncentráció, elmélyülés, kockázatvállalás, önmagunkra és a többiekre való odafigyelés, önismeret, csapatmunka, kommunikáció fejlesztése.

Módszerünk a személyiség formálást célozza, feladatunk a kapcsolatfelvétel, a kapcsolattartás, a közlés megkönnyítése.

A drámapedagógia eszközével szeretnénk elérni, hogy sérült fiataljaink reálisan lássák önmagukat, fejlődjön önismeretük, konfliktusmegoldó képességük, problémamegoldásuk. A foglalkozások során olyan gyakorlati dolgok elsajátítását célozzuk meg, melyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy eligazodjanak a mindennapokban. A játékok és gyakorlatok egy megadott téma köré csoportosulnak, ebből nőnek ki a foglalkozások. Leginkább a fiatalok kreativitására, fantáziájára építünk. Ráhangoló játékok, szituációs és improvizációs játékok segítenek a témák kidolgozásában. Ezt követően az egyes csoportokkal kibontjuk a tematika szerint összeállított témákat.

A drámapedagógia jelentősége tehát abban rejlik, hogy a sérült emberek képesek legyenek kapcsolatokat teremteni. Ez a fejlesztő módszer segít abban, hogy kommunikációjuk ne legyen erőszakos, fejlődjön térorientációjuk, a tájékozódó képességük. Épít fantáziájukra, képzeletükre, kreativitásukra, játékosan, szinte észrevétlenül fejlesztve ezeket. Szituációs játékok, alapgyakorlatok, bizalomjátékok segítik a fejlesztő munkát, miközben formálják, erősítik a közösséget.

A foglalkozások várható eredménye:

• szociális és kommunikációs képességek javulnak,
• konfliktuskezelésük fejlődik,
• reakcióképességük fejlődik,
• problémamegoldó képességük javul,
• figyelmük tartósabbá válik,
• koncentráló képességük erősödik,
• társas kapcsolatok minősége pozitívan változik,
• szókincsük, beszédbátorságuk fejlődik,
• kreativitásuk fejlődik,
• gazdagodik a fantázia világuk,
• logikus és praktikus gondolkodásuk fejlődik,
• reális énképük kialakul,
• önismeretük megalapozódik,
• reális vágyak, tervek szövődnek,
• reális jövőkép kialakul,
• magabiztossá válnak a mindennapokban,
• ügyeik intézésében önállóbbá válnak,
• a drámajátékok segítik a közösség formálódását, a csapatépítést.